A potyautas

Múlt hét csütörtökön, a szokásos kiszállítások zajlottak. A teherautónk több dél-magyarországi településre vitt bútorokat, összesen 4-5 címre. Szinte minden rendben zajlott, egy címen azonban nem ért haza a megrendelő, így az Õ bútorai a teherautón maradtak. Másnap munkatársam újra bepakolt és ismét fuvarba ment, de az előző napon fent maradt bútorokat is magával vitte, így a teherautó első részében levő árut nem bolygattuk meg.

Miután elindult az autó, kollégám halk nyávogásra lett figyelmes, ami az autó hátulja felől jött. Félreállt, leállította a motort és újra fülelni kezdett, hogy nem csak képzelődött-e az imént. Hát nem. Kinyitotta a rakteret, és egy pár hónapos kiscicára bukkant, aki feltehetően az éhségtől és szomjúságtól nyervogott kitartóan. Hamar adott neki pár falatot a szendvicséből, megitatta, majd továbbment. Miután végzett, hazahozta, este elhelyeztük az irodában, jóllakattuk macskakajával és hagytuk aludni.

Másnap mindenki őt simogatta, játszott vele, de mivel nem a mi macskánk volt, elkezdtünk telefonálni, hogy kié is lehet. Kb. 1 óra megfeszített telefonálgatás után meglett a gazdi, aki nagyon örült, hogy megvan az elkóborolt kedvence. Megbeszéltük, hogy egy hét múlva visszavisszük. A macsek kb. 250 km-t utazott otthonról és valószínű, hogy a pakolás közben mászott be a raktérbe, amit senki nem vett észre.

Szerencsére mindenki nagy állatbarát a cégnél, így igen jó helye van nálunk. Most éppen a portás könyörögte ki, hogy vele lehessen, mert imádja a macskákat és ez a kis állat annyira kedves és szelíd, hogy szeretné, ha éjjelre ottmaradhatna nála.

Tigris (kiderült a neve is) hamarosan hazamehet és minden jó, ha jó a vége! Addig is, amint látod elég jól telik az élete...