Hivatalos másodállásom az Ízlelőben

Nap mint nap az Ízlelőben ebédelünk munkatársaimmal. Nagyon jól főznek, hatalmas adagokat adnak és minden alkalommal amikor bemegyek, mosolyognak. Azt hiszem ezek a legfontosabbak, ha egy étteremről beszélünk. Az ott dolgozók, valamint a két tulajdonos Laci és Karcsi, már nagyon jól tudják, hogy a kedvencem a rántott csirkecomb. Ezt nem sokkal a nyitás után meg is írtam a fórumban.

Szóval, egyik nap bementünk a Vikivel (a pénzügyes kolléganőm), kikértük az ebédet és elindultunk az asztalhoz, amikor a Laci megállított: - Szia Krisztián! Holnap feltétlenül gyere, mert egy új recept szerint, különlegesen fűszerezett csirkecombot készítünk, amiből egy adagot külön félreteszünk neked, hogy megkóstolhasd. - Óóóó, nagyon köszi! - válaszoltam, majd leültünk és jóízűen megebédeltünk.

Másnap szintén ketten mentünk ebédelni, bár kicsit megcsúszva, mivel sokáig dolgoztam és kb. délután 1-kor keltem fel, így csak 2 körül értünk oda. Kezünkben a tálcával álltunk a pultnál (mert ez önkiszolgáló étterem), előttem a Viki, aki már kérte az ebédjét és én következtem. - Sziasztok! Tegnap a Laci megígérte, hogy félretesz nekem egy adag New Orleans-i csirkecombot. Azt kérnék szépen... - Hááát, nem szólt róla és már elfogyott. Paff! Mivel már nagyon kívántam azt a különleges csirkét, meglehetősen elkeseredtem. Rendeltem valamit, letelepedtem a Viki mellé, kissé csalódottan megebédeltem, majd délután belelendültem a munkába és szintén késő éjjelig, illetve hajnalig dolgoztam.

Másnap amikor beértem, Szandra kolléganőm (ő a grafikus jobb kezem) azzal várt, hogy: - Itt volt egy "nagy pocakú ember" és ezt neked küldi. Azzal rámutatott 3 dobozra. Na mi volt a dobozokban?! Egy hadseregnek is elegendő, frissen sült, omlós New Orleans-i csirkecomb és köret! - Húúú, nem felejtett el a Laci! Vissza kell hívnom! - És már vettem is elő a telefonomat, hogy rácsörögjek az Ízlelős Lacira. - Szia Laci! Nagyon szépen köszönöm az ellátmányt! Azt hittem elfelejtettél... - Á, dehogy, illetve tegnap igen - válaszolta - de mivel te vagy az első számú csirkeszakértőnk, igyekeztem bepótolni. Nem kell mondanom, hogy mennyire örültem neki.

A hab a tortán pedig az volt, hogy a menü külön nekem készült, 100%-os otthon kapirgáló (nem ám fagyasztott, plasztik, vagy klónozott) csirkéből és csak annyi, amennyit személyesen nekem elhozott. Azt ettem ebédre, vacsorára és másnap ebédre is. Mennyei volt! Mmmm, nyamm! Még most is összefut a számban a nyál!

Konklúzió: Ha hibázol, azt elismered, de bőségesen jóváteszed, sokkal emberibb leszel és biztos, hogy elkötelezed a másikat.

Ja, még valami. Mostantól én vagyok az Ízlelő hivatalos rántott csirke kóstolója. Tök jó és nagyon büszkén viselem a címet!

Kedves Laci, Karcsi és minden dolgozója az Ízlelőnek! Köszi még egyszer nektek! Holnap megyek...