5 perc történelem: A kanapé

Mivel a kényelem meghatározó az életünkben, éppen ezért valamilyen ülőbútora, kanapéja szinte mindenkinek van az otthonában. A következő 5 percben megtudhatod, hogy ez a mindennapi életünket komfortosabbá tevő bútor, valójában honnan származik...

A kanapé – angolul sofa – a török nyelvből, azt megelőzően pedig, időszámításunk előtt mintegy 2000 évvel ezelőttről, eredetileg az arab "suffah", valamint az arámiai "sippa" szóból ered. Jelentésük pad/párkány.

Mivel a kanapé már az ókori Egyiptomban is megtalálható volt, bátran kijelenthetjük, hogy ezen ülőalkalmatosság életpályája igazi sikertörténet. Az első kanapék kényelmét akkoriban még csak a fáraók engedhették meg maguknak, de később dúsgazdag kereskedők és római urak is előszeretettel heverésztek rajta. A hedonista életmód szimbóluma, a luxus életvitelt élők kényelmének elengedhetetlen kelléke, szinte egybeforrt a lengén öltözött rabszolgákkal, a töménytelen bor fogyasztásával, finom ételekkel és buja tivornyák sorozatával. A szegényebbje, sajnos – már ha megengedhette magának – mindezt kénytelen volt a kemény kövön, vagy egyszerű ácsolt fa padon űzni. Szóval igen, a Római Birodalom óta, a kanapé, a fényűző pihenés mellett szorosan kapcsolódik gyönyör hajhászásához, valamint – nem utolsó sorban – alapvető darabja volt a korai bordélyházak belső berendezésének is.

A Római Birodalom összeomlása egy sötét korszak kezdetét jelentette. Egy olyan időszakot, amikor az életben minden ami jó és hajdan virágzó volt, hanyatlani kezdett és feledésbe merült. Sajnos ez a hanyatlás magában foglalta a kanapé fejlődésének megtorpanását is, amely ez időtől kezdve, közel 1000 évig, egyszerű padon és széken túl, szinte bármilyen formában megszűnt létezni. Az európai kézművesek csak a 16. század végétől, a nagy tömegben, relatíve olcsón épített és időjárásálló házak megjelenésével egy időben kezdték újra gyártani a kényelmes kanapékat, amelyek innentől fogva, egész Európában kezdtek elterjedni.

Az ekkor tájt készített kanapékhoz jellemzően lószőrt és szénát, de töltőanyagként szárított mohát is használtak. A nem ritkán túlzott díszítésekkel és faragásokkal ellátott, főleg a gazdagok számára elérhető, már-már királyi kanapékat csak az 1800-as évektől kezdték felváltani az egyszerűbb, funkcionálisabb, alkalmi ágyként is igénybe vehető darabok. Az ipari forradalom itt is meghozta az áttörést, hiszen az olcsó textilek, szövetek, újszerű tömőanyagok, a rugózathoz nagy mennyiségben előállítható acél, a varrógépek megjelenése, hatalmas lökést adott a bútor-, és kárpitos iparnak, mellyel együtt megfizethetőbbé váltak, az addig szinte csak luxuscikknek számító kényelmes bútorok is.

Mostanra a modern kanapé teljesen hétköznapi tárgy lett a háztartásokban. Míg a 20. század elején a kanapé szép lassan lefelé vándorolt a társadalmi elittől a hétköznapi emberekig, a század későbbi felében a kreativitás robbant be a kanapé élettörténetébe. A halhatatlan tervezők, mint Le Corbusier és Charles Eames, újra forradalmasították a modern kanapékat, akik rendkívül szép, mégis funkcionális bútorokat készítettek a nagyközönség számára. A 20. század végére, a szövetgyártás és a bőr cserzésének folyamatos fejlesztése, az új mikroszálas anyagok megjelenése, valamint a NASA által a habtechnika és memóriás anyagok területén elért eredményei újra és újra megreformálták a kanapét.

Hosszú utat tettünk meg az egyszerű fa padoktól, az ultra kényelmes, modern technikával készült, többfunkciós, ergonómikus kanapékig, amelyek szinte észrevétlenül teszik komfortosabbá mindennapjainkat. Mit gondolsz, hol foguk tartani 100 év múlva?

További lakberendezési ötletek: