Bútorok története - Az ágyak

Már az ősemberek sem szerettek a földön aludni: ágakat, faleveleket helyeztek egymásra, ez volt az ágy.

A civilizáció megjelenésével aztán hamar elterjedtek a maiakhoz hasonló megjelenésű modellek. Az ókori Görögországban már egészen összetett bútordarabok készültek: nem csak fát használtak, hanem márvány, bronz és nemesfém díszítések is előfordultak.

A rómaiak még tovább fejlesztették az addigi technikákat, illetve ők választották először szét a mindennapos alvásra használt ágyakat és a pihenésre, étkezésre, vagy akár tanulásra is használt heverőket. Igazán nagy előrelépést a reneszánsz kora hozott: ekkor jelent meg először a mai franciaágyakra hasonlító, hatalmas méretű ágy.

Érdekes, hogy a franciaágyat csak nálunk és a németeknél ismerik ezen a néven, valószínűleg a franciák és a szerelmi kultúra összekapcsolódásából ered a kifejezés. A hivatalos angol verzió fordítása egyszerűen dupla ágy lenne.

A francia ágy fő ismérve a nagysága, ez alapján pedig elődjének a baldachinos ágy tekinthető legkorábbi elődjének, hiszen az előtt még mai szemmel meglehetősen kényelmetlen ágyakban hajtották álomra fejüket az emberek. A baldachinos megoldás a 14. század tájékán jelent meg és bár szerkezetében nem hasonlított a mai francia ágyakra, kényelem terén már közelített. A 15. században egyre nagyobb ágyakat készítettek, a matracokat általában szalmával vagy tollal töltötték.

A textilipar fejlődésével egyre nagyobb fényűzés volt megfigyelhető az ágyak terén, különösen a franciák jártak ebben élen: XIV. Lajosnak összesen 413 ágya volt, köztük gyöngyökkel, arannyal, vagy ezüsttel borított darabok is. A fejlődés ezután az új anyagok megjelenésének és felhasználásának volt köszönhető, a fém keret például az addig sok bosszúságot okozó rágcsálók ellen volt hatékony megoldás, míg a műanyag könnyű súlya miatt volt előnyös.

További lakberendezési ötletek: